Mi történik, ha egyik pillanatról a másikra egy egész város elveszíti munkahelyeit, és az élete fenekestül felfordul? Egy alig 30 ezer fős coloradói kisvárosban ez 1982-ben valósággá vált, amikor a helyi bányák bezártak, és 3250 ember került utcára. Az oklahomai származású bányász, Ken Chlouber azonban nem hagyta, hogy a város teljesen elszegényedjen. Felkereste a helyi turisztikai iroda vezetőjét, Marilee Maupent, aki amatőr ultrafutóként már maga is hosszú távok szerelmese volt, és együtt alkották meg a város megmentésének talán legkülönlegesebb tervét: egy 160 kilométeres terepfutóversenyt, amely egyetlen céllal született: életben tartani Leadville-t.
1983 szeptemberében rajtolt az első Leadville Trail 100. A százmérföldes távot 45 bátor futó vállalta, és közülük végül tízen értek célba 30 óra alatt. Ken és Marilee személyesen köszöntötték őket a főtéren, és a városban gyorsan híressé váltak, mint a kisváros megmentői. Negyven évvel később, 2023. augusztus 19-én, a verseny már a nemzetközi elit egyik legnagyobb kihívása lett: 850 futó indulhatott, akiket a december 1–15. között zajló lottón választottak ki a sokszoros túljelentkezők közül. Az esemény változatos, szédítő tájon vezetett, 4800 méternyi szintkülönbséggel, 3000 méteres tengerszint feletti magasságban.
Az évek során sok minden változott: a nevezők száma megsokszorozódott, a versenysorozat bővült, az infrastruktúra fejlődött. De van, ami nem: Ken és Marilee személyes jelenléte a rajttól a célig, minden futót fogadva, mintha hazaérkezne. Ez a hagyomány 40 éve tart, és a Leadville Trail 100 mára az egyik legnagyobb amerikai terepfutóversennyé vált, ahol a teljesítési arány az indulók számának növekedése ellenére is körülbelül 50% maradt. Ez különösen figyelemre méltó, hiszen az amerikai természetvédelmi szabályozás miatt a legtöbb versenyen a futók száma 200–500 fő között korlátozott. Leadville azonban kivétel.
Ken Chlouber kalandos élete szinte regénybe illő: katonaság, biztosítási ügynöki munka, bányászati tapasztalat, politikai szerepvállalás, majd végül a terepsportok iránti szenvedély. Ő és Marilee mindketten a hosszú távú futások és hegyi kerékpárversenyek szerelmesei, így Leadville nemcsak egyetlen versenynek ad otthont, hanem egy egész, hónapokon át tartó sorozatnak, amely felkészítő táborokkal és közösségi eseményekkel indul a 10 kilométeres távoktól egészen a 100 mérföldes megmérettetésig. A város mára a kaland és a kitartás szimbólumává vált, ahol a rövid, egyórás túráktól az egyéjszakás kihívásokig minden futó és kerékpáros megtalálja a helyét.
Az egész projekt története azonban nem indult zökkenőmentesen. 1982 nyarán, amikor Leadville lakosságának 90%-a munkanélküli lett a bányák bezárása után, Ken Chlouber és a város vezetése válságmegbeszélést tartott. Egyetértettek abban, hogy a város túl közel van a híres síparadicsomokhoz – Aspenhez, Beaver Creekhez és Vailhez – ahhoz, hogy pusztán turistákra számítsanak, így valami igazán egyedit kellett kitalálniuk. Ken fejéből ekkor pattant ki a 100 mérföldes terepfutóverseny gondolata, amely a városba csábította volna a látogatókat legalább egy éjszakára. Marilee, a helyi utazási iroda vezetője, szintén tapasztalt futó volt, aki több 50 mérföldes versenyt is sikerrel teljesített. Kettejük szenvedélye és közös elképzelése szülte meg a Leadville Trail 100-at.
Az első évek nem voltak mentesek a kritikától. Dr. Bob Woodward, a megyei főorvos, hevesen tiltakozott: „Nem lehet, hogy az emberi szervezet képes ilyen magasságban, ilyen hosszú távon teljesíteni.” Ken azonban nem hátrált meg, és így válaszolt: „Elköteleztem magam. Nem adom fel. Nem kell, hogy nagy sportoló legyél… de akarnod kell… mert fájni fog… de csak 30 órán át… ha abbahagyod, egy évig fog fájni, míg újra megpróbálhatod. Jobb vagy, mint gondolnád. Többre vagy képes, mint gondolod.” E szavakkal indítja ma is útjára a futókat, miután eldurrantja a vadászpuskát az amerikai himnusz alatt.
Ahogy a verseny népszerűsége nőtt, Leadville gazdasága is fellendült. Új szállodák, éttermek és vendéglátóhelyek nyíltak, de a város főutcája továbbra is emlékeztet a bányász múltjára. Ken és Marilee életük végéig aktívan részt vesznek a Leadville Family életében, amely a futókat és kerékpárosokat egy nagy, összetartó közösséggé formálja. 2013-ban a túl nagy létszám miatti problémák – jelöletlen pályák, üres frissítőpontok, eltévedt versenyzők – után maximalizálták az indulók számát 850 főben, és szigorúan szabályozták a frissítőpontok és a kísérők használatát, biztosítva a verseny biztonságát és minőségét.
Nemzetközi résztvevők is rendszeresen feltűnnek: 2022-ben például Medgyessy Gergő volt az első magyar futó, aki sikeresen teljesítette a Leadville Trail 100-at, élményeiről részletesen beszámolt a téli lapszámunkban. A verseny így nemcsak a fizikai teljesítmény, hanem a közösség és a kaland szimbóluma is, ahol minden futó részévé válik egy több évtizedes legendának.
Leadville története bizonyítja, hogy a városi kreativitás és az emberi kitartás csodákra képes. A bányászváros, amely egykor a gazdasági összeomlás szélére sodródott, mára terepfutó- és kerékpáros paradicsommá vált, ahol a múlt tisztelete és a jövőbe vetett hit kéz a kézben jár. A 160 kilométeres táv, a szédítő szintkülönbségek, a hideg hegyi szelek, és az embert próbáló terep ellenére mindenki, aki átlépi a célszalagot, részévé válik ennek az inspiráló, örök történetnek. A Leadville Trail 100 nem csupán egy verseny: a kitartás, a közösség és az emberi akarat ünnepe, amely generációkat köt össze, és bizonyítja, hogy minden határ átléphető.
